Események

A templom múltjáról és jelenéről

A történeti korban okmányilag legelõször 1332-ben a pápai tízed-jegyzékben „Sancta Maria” néven említett közösségnek  már önálló plébániája és valószínüleg temploma is volt. Mielőtt önálló plébániává alakult és temploma felépült volna, a lakósok valószínűleg abba a kápolnába jártak istentiszteletre, amely nem a mai templom helyén van, hanem attól mintegy 2 km távolságra lévő „Csere alatti” határ dombos oldalán, az un. Kápolna nevű helyen feküdt.

A mostani helyén lévő templom építési idejét a XV. század végére, esetleg a XVI. század elejére tehetjük. Ezt bizonyítja egy, a mai épület előtti földből előkerült, agyagból formált és kiégetett mennyezet-bordázat, melynek gótikus kiképzése megegyezik a XV. század elején épült templomok bordaköveivel. A bordarab ma a Székely Nemzeti Múzeumban van kiállítva. Minthogy ebből a régi templomból a bordacsonkon kivül semmi sem maradt reánk, ebből lényegesebb következtetést nem vonhatunk le. Valószínűnek tarthajuk azonban, hogy az építmény eredeti méretei az akkori falucska nagyságának megfelelően – nem lehettek nagyszabásúak. Ugyanis a szokásos alaprajzal biró istenháza a XV. század első felében épült fel, s bár hajórésze teljesen átformált, szentélye azonban mai napig is őrzi a gótikus stílusú építmény egykori maradványait.
A régi templom már 1624-ben a reformátusok kezén volt. Mekkora lehetett a régi református templom nem tudjuk, de egy 1759-iki leltár szerint: ,, körülötte alacsony kőkerítés vala”. Továbbá: ,, vagyon egy sorvadásra jutott harangláb a templom kerítés előtt. Belül a kerítésben temetkezni szoktak és sűrű gyümölcsfák vannak a kerítésen belül.”
A mai templom akkora, hogy a képzeletben felállított várfalon belül nem marad hely fenn. A várfal nagysága, amint meg lehet állapíttani, északi-déli irányban 16 méter széles, kelet-nyugati irányban pedig 30 méter hosszú volt. A régi harangláb helyére 1766-ban szép, cseréppel fedett 7 öl magas tornyot építettek. Az új toronyban, új harangot helyeztek. A tornyot nem a templom mellé építették, hanem a régi templom bástya helyébe. A cinteremből a gyümölcsfákat kiírtótták. A templom évről-évre öregedett. Ha ki is javították, hol itt, hol ott ütötte fel a fejét a baj. Különben is 1742-től, 1776-ig hosszú idő telt el. Újra javítani kellett. Bora Sámuel özvegye adományozott 50 forintot a szarvazat kijavítására. Nemes Bora József, megyebíró egyház érdekeit szívén viselte és igyekezett a régi várfal kijavításának ügyét előre mozdíttani.  Lassan –lassan, már–már úgy látszott, hogy a templom körüli gondok megoldodtak, mikor 1802 október 26-án egész Háromszéket földrengés rázta meg, amely óriás erejű volt és alig maradt kőépület, mely nem rongálodott volna meg. Ez a földrengés az oka, hogy megyénkben, oly kevés régi templom maradt.
Gyárfás Ferenc orbaiszéki alkirálybírónak jelentését érdemes közölni, melyet 1802 december 11-én intézett Háromszék főkirálybírájához.
A jelentés szóról - szóra így hangzik: „Orbaiszékben a Feketeügy mellett egy minuta alatt a föld annyira meghasadozott, hogy a víz embermagasságig felszökött a földből. A folyó vízben is, oly hasadozások estenek, hogy a víz annyira megnőtt, hogy a gátakon is egy singnyire felül járt. Ahol a múlt nyáron a víz kevés volta miatt nem örölhettek, a kisebb patakokra is bő víz ment, s most is bőségesen vagyon, de e felett a kútakban és patakokban, oly kénköves volt a víz és a kénköves matéria oly bőséges volt, hogy a vízek mellett szagját nem lehetett állani.” 1805-ben azt írták, hogy : az 1802 október 26. volt nagy földindulás által a napnyugati gébere a templomnak leesvén, a tornác elromolván, a templom meghasadozván, azon romlásokat 1803-ban tekintetes megyebíró Bora József úr, s a nemes ekléázsia megcsináltatta.
1810-ben a templomot veres cseréppel újrafedik.
A földrengés óta állandóan foglalkoztatta az egyházat egy új templom építésének terhe, komolyan azonban csak 1839 óta kezdtek gondolkodni felőle, amikor bizonnyossá vált, hogy az öreg templomot a sok javítgatással sem lehet megmenteni..
1847. június 27-én az egyháztanács Demes Mózes lelkészt megbízza, hogy a sepsiszentgyörgyi mérnökkel lépjen érintkezésbe a templom tervének elkészítése végett. Ugyanezen az év végén a mérnökkel megegyeznek, hogy a templom hossza 12 öl, szélessége 6 öl legyen. A 12 öl hosszúságban a torony is bennfoglaltassék. A templom olasz bolthajtással készítendő. A torony fedele a Sepsiszentgyörgyi római katolikus temploménak formájára készüljön. A tornyot előbb bontották le, mint magát a tempolom épületét, amibe az 1848-as szabadságharc is közbeszólt. 1851-ben a templom építésialap 10.031 forintból állott.
A templom állapota, olyan keserves volt, hogy Demes Mózes lelkész felhívására, a gyülekezet imádkozás helyéül az iskola épületét jelölik meg.
A brassói Bács György kőműves vezetésével 1854-ben hozzáfognak a templom építéséhez. Elhatározták, hogy a szószék fölé koronát csináltatnak, mely tartósságára nézve, díszes aranyozással az idő huzamosságának megfeleljen. A korona elkészítését Ulmann János vállalta el 460 forintért. Mintául az uzoni templomban lévő korona szolgált. A korona alján ez a felírat olvasható „ Az Isten segedelmébol készült, 1856”. A templom nem készült el a kitüzött időre, csak 1857 pünkösdjére tüzhették ki a felszentelést. Elhatározták, hogy az ünnepség emelésére felszentelő papnak felkérik Szász Károly kézdivásárhelyi lelkészt, ágenda tartására Gödri Ferenc sepsi egyhámegyei esperest, sepsiszentgyörgyi lelkipásztort és egy rövid beszédre Demeter Sámuel zágoni lelkészt. 
Az utóbbi évtizedek folyamán gyakran javitották templomunkat. Átalakításokra is sor került, hiszen 1989-ben készült el az új karzat, Csatlós Huba mérnök terve alapján. Erre azért volt szükség, mert a templom látogatottsága megnövekedett.Ugyancsak ebben az évben bekerítik a temetőt. 1996-ban újrafestik a padokat és megöntik a 305 kg-os harangot, amelyre a következőket irják fel: „A honfoglalás 1100 éves, templomunk 140 éves évfordulóján, 1996-ban, Isten dícsőségére. Öntötte Rácz Sándor és fiai Marosvásárhelyen.”1992-ben Incze Sándor lelkipásztorsága, Csatlós Huba tervei, Kovács Kázmér kivitelezése alapján megvalósul a kazettás, festett mennyezet. Érdekessége, hogy itt láthatjuk az Erdélyi Református Egyházkerület, a Székely Mikó Kollégium, Háromszék vármegye illetve Erdély cimere. 2006-ban a gyülekezet önerőből kicserélteti a templom cserepezetét.  2007-ben Nagy István és felesége új, faragott úrasztalát készített, Istennek adva hálát e nemes adománnyal. Ugyancsak ebben az évben általános renoválása következik a templomunknak. Külső-belső falait kijavitják, lemeszelik, a torony bádogzatát újrakezelik. A templom falát egy méter magasságban Szelterszi kővel borítják be, a falak mellett 50 cm-es szakaszon Alsórákosi kockakővel rakják ki, gondolva a felázás veszélyére. Így készülve a 150 évre való visszatekintés emlékünnepére.


<< vissza