Események

Szemerja a szabadságharcban

Az ezredek történetének lapjain meg van örökítve, hogy a székely katonák milyen vitézen harcoltak a bajor örökösödési háborúban,  az 1788-90 évi török, az 1793-1815 évi franciák elleni háborúban. A székely ezredek 1778-as bajor örökösödési háborúban mentek át a tüzkeresztségen. Szemerjáról ebbe a háborúba a huszárok közül a következőket vitték el:Bora Péter, Vajna István, Vajna András, Serester József, Kovács József, Csákány Sámuelt, Bora Dánielt, Joó Jánost, Csákány Eleket, kik 1779 június 25-én minden baj nélkül értek haza.

 

Kivette a részét Szemerja az 1848-as szabadságharcban is.
Első sorban fiait adta oda. Sajnos, az adatok hiányossága miatt, ma nem lehet pontosan tudni, hogy hányan és kik mentek el Szemerjáról honvédnek. Maga a község, Sepsiszentgyörgyel együtt, 1849 július 23-án Háromszék egyik dicsõ csatájának színhelyévé lett.
E diadalmas csata megérdemli, hogy néhai Nagy Sándor 1848-49-es tüzérhadnagy, későbbi református lelkipásztor gondolatát idézzük:” A Gál Sándor alatt lévő székely hadsereg az Eprestetőn vívott rövid, de fényes győzelem után Sepsiszentgyörgynél és Szemerjánál helyezkedett el, s itt vívta 1849 július 23-án az egyesült orosz-osztrák erő ellen ama dícső csatát, mely mind tartalmában, mind hevességére nézve méltán sorakozhatik a piskihez.” A Szemerjai csatában elesett helybéli hõseink, akikről feljegyzés maradt:Bora Elek, Bora István, Csákány Dániel, Csákány József, Farkas N., Furuzs Mihály, Füleki József, Györbiró Barabás, Kakas, József, Kováts Bálint, Sándor József, ifj.Serester József, serester Mózes, Szőts Miklós. Az ő tiszteletükre készült a faragott kőből,földbe szúrt kardot ábrázoló emlékmű 2001-ben.

 


<< vissza