Események

A község

Háromszék nyugati részén, a Szemerjapatak két oldalán egy völgyben terül el. Amint a régészeti leletek bizonyítják, már a bronz- és vaskorszakban is települési hely volt. A történeti korban okmányilag legelőször 1332-ben említették a pápai tízed-jegyzékben ”Sancta Maria” néven. A falu mint az okmányokból megállapítható az 1700-as évek elején a Büdöskúttól az Ipacs utcáig terül el. A község valóságos határa, mely egyúttal a terjeszkedési határ is volt, az egyik oldalon kinyúlott a ,, Székely Nemzeti Múzeum” telkének túlsó szegletéig, a másik oldalon a szövõgyár sarkáig.

 

1407 november 24-én talákozunk  újra a megnevezéssel, az akkori írásmód szerint „Zentmária” néven. Ebben az okmányban, mely Torjavásárhelyen, a mai Kézdivásárhelyen kelt, Nádasdi Mihály a székelyek ispánja bizonyítja, hogy Benedek Istvánnak leánya, Ilona, ki Tornyai Penye fiának, Lépesnek felesége, Háromszék közgyülésén Szent Mária határában lévő malmát örökösen szentgyörgyi Daczó Lászlónak adta, azért, mert az egy másik pusztai malmot saját költségén felépített. Gyulafehérvárt 1559 augusztus 14.-én kelt okmányban Geréb János Zentmáriaazonról (Szent Mária asszonyról) tesz említést. II. János király Tordán 1567 március 5.-én megparancsolta Telegdi Mihálynak, a székely székek kapitányának és Székelytámadt várának parancsnokának, hogy Sepsi-, Kézdi-, és Orbai székek szakasszon, ki annyi ház jobbágyot, amennyit kinek-kinek adományozott, többek közt Zent Maria Azzonba Geréb Jánosnak 5 ház jobbágyot.
1567-ben a székely székek 25 dénáros adójának összeírásában, melyet Szászsebes várának építtésére vetettek ki, Zemerját (Szemerját) 23 kapu után rótták meg. Ekkor Háromszék 96 községe közt, nagyságra való tekintettel Szemerja a 43. helyen állt.
Báthory Zsigmond Kolozsváron 1583 november 7-én új adománylevelet ad Daczó Ferenc részére, Zemeriaasszony határában lévő birtokaira. Ezekből az okmányokból világosan kitünik, hogy a Szemerja név a Szent Mária névből alakult át. A falu lakóinak jogi helyzete 1562-ig úgyanaz volt, mint a székelységnek álltalában.
Ezt világosan feltünteti Ferdinánd király erdélyi biztosának 1552-ból való jelentése. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcban, Háromszék a kurucokkal rokonszenvezett. Nagyobb részük közéjük is állott.
A Rákoczi szabadságharcot követő, a német és rác katonaság eltartásának terhét nyögő és csaknem öszeroskadó székelységet
Isten újabb csapásokkal sújtotta. Pestisel, szárazsággal, éhinséggel!
Az 1241/42-es tatárjárást, Básta korát kivéve, talán soha se volt székelység történetében, oly gyászos idő, mint az 1717-1719 évek közti időszak. Csíkra, Marosszékre és Háromszékre ránehezedett Isten keze.
1717 május havától 1718 szeptemberéig, kereken 17 hónapon át, sem eső, sem hó, de még harmat sem volt.
Háromszéken az éhség és pestis következtében körülbelül 19.000
ember pusztult el. Ez a szám majdnem a lakosság felét tette ki. Szemerján 1719-ben mintegy 25-30 család maradt. Ez a szám körülbelül 160-180 léleknek felel meg, holott az előző esztendőben még körülbelül 300 lakossa volt, amint azt Demeter János bíró, Bora István és Csákány Tamás hitesek vallomásaiból kitünik.
Említésre méltó Szemerjának 1727-ben kiadott falutörvényei, melyekben a régebben és újabban hozott rendszabályokat és határozatokat gyüjtötték egybe. Ezek a falutörvények különösen gazdaságtörténeti szempontból bírnak rendkivüli fontossággal, egyúttal kitűnő képet adnak a falu akkori beléletének. E törvények megérdemlik, hogy érdekességüknél fogva, a következőkben néhányat ismertessünk:

1. Aki a faluban lakó emberek közül a faluba akar állni, vagy a faluból ki akar állni, annak karácsony hete az ideje. A beálló egy forintot fizet, a kiálló ajándékot vesz. Ha a beálló ősfiú és háza nincs, de jószága van a faluban, annak a falu építésére fát köteles adni, de az olyannak aki idevaló és öröksége nincsen és idegennek nem köteles. Ellen szolgáltatásképpen a falu füveibõl és erdeibõl részt kap...

2. A falu erdejében juhjárást, legeltetést, esztena csinálást, sem a falubelinek, sem idegennek nem engedik meg. Ki tilalmas erdőben erdől, azt megzálogolják és megbüntetik. Ha bébíró emberek teszik ezt azoknak a földjét, vagy gabonáját a bírság értékében lefoglalják.

3. Aki a falu gyülésén veszekszik, vagy valakinek becsülete ellen szól, megbüntetik.
Néhány évtized mulva, 1880-ban, Sepsiszentgyörggyel egyesülvén, Szemerja külön történetéről nem lehet szó.

 


<< vissza